Kis kitekintést akartunk, akarunk nyújtani külföldről is, mivel sok honfitársunk tart ki vagy hazafelé, így készítettünk egy kisebb riportot Nikivel.

Miért pályáztál az Erasmus - ösztöndíjra? Mi keltette fel az érdeklődésedet?
Már hosszú évek óta foglalkoztatott az Erasmus+ ösztöndíj gondolata, de egészen eddig nem volt elegendő bátorságom a jelentkezéshez, mert féltem az újtól, az ismeretlentől, pláne egyes-egyedül, teljesen magamra utalva. Viszont a visszatérő hallgatók élménybeszámolóit látva azok a gondolatok kavarogtak bennem, hogyha ezt a soha vissza nem térő alkalmat nem ragadom meg, egész életemre bánhatom. Talán karrieristának fog gondolni sok ember az elkövetkezendő sorokat olvasván, de a nyilvánvaló előnyökön kívül, mint például a nyelvtudás fejlesztése, az is motivált, hogy a félév során szerzett tapasztalatok, egyáltalán az, hogy én külföldön, angol környezetben tanultam, mennyire fel fogják turbózni az önéletrajzomat, főleg mivel a biológián kívül angoltanár is leszek a diploma megszerzését követően. Világéletemben olyan ember voltam, aki mindig tudta, hogy mit szeretne elérni a jövőben, és mit kell ahhoz tennie, hogy a kitűzött cél megvalósuljon. Nem voltak vakvágányok az életemben.

Hogyan esett a választásod épp Nagy - Brittaniára?
Elsősorban azért pályáztam az Erasmus+ ösztöndíjra, mert szerettem volna a nyelvtudásomat egy anyanyelvi környezetben tovább gyarapítani, különös tekintettel a pronunciation, azaz a kiejtés, valamint a listening, vagyis a hallgatás tekintetében, mivel az angol nyelvnek ezen területei a legkevésbé fejleszthetőek nemcsak Magyarországon, hanem bárhol, ahol nem ez az elsődlegesen beszélt/használt nyelv.Ezen felül vonzott az angol kultúra, annak megismerésének a vágya.

Már kisgyerekkoromtól kezdve csodálattal néztem az amerikai és az angol filmek többségét, főleg azokért rajongtam és rajongok a mai napig, amelyeknek a témája a pompomlánykodás, egyetemi élet, koronázás, hercegnői élet stb.

Legelső alkalommal az idei nyáron voltam Angliában. Lehetőségem nyílt a volt középiskolámmal, a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziummal együtt utazni, és külön öröm volt számomra, hogy két szaktársam is csatlakozott hozzám a hazai egyetemről. Nagy élmény volt bejárni többek között Londont,Plymouth-t, Land’s End-et, Stonehenge-et, Windsort, az Eden Project-et, Canterbury-t és még sok egyéb csodálatos helyet, nem beszélve arról, hogy az utazás alatt még Franciaországból, Németországból és Belgiumból is kaptunk egy kis ízelítőt. Az Egyesült Királyságban eltöltött egy hét megerősített abban, hogy valóban ez az én jövőm, jó döntést hoztam akkoriban, amikor elköteleztem magam az Erasmusra, és megérte a napi többórás ügyintézés hónapokon keresztül. Azért az vicces volt, hogy a hazaérkeztem után csupán egy hetem volt életem első repüléséig Manchesterbe. Ebbe a pár napba még az iskolai elintéznivalóimat is belesűrítettem, az oktatóimnak hála egy tárgyat még tömbösítve is megtartottak nekem.

Mi volt, ami váratlanul ért Manchesterben?
Ami mindenkit:
• a tipikus angol időjárás (a hőmérsékletet csak az angolok nem veszik figyelembe, akik képesek 5 fokban is haspólóban, rövidnadrágban járni)
• a multikulturalizmus

• a nagyváros szüntelen forgalma
• a baloldali közlekedés
• emeletes buszok
• a külön hideg-és melegvizes csapok
• a kifelé nyíló és kulccsal nyitható ablakok

• néhol a mosógép elhelyezése a konyhában
• sok helyen a villanykapcsoló akárcsak nálunk a toalett lehúzója
• a gyalogosoknak szánt zebra másfajta kivitelezése
• a termékek átkeresztelése (pl. Orbit- Extra, Lays- Walkers, Libresse-Bodyform,Rexona-Sure, az Opel pedig a Vauxhall nevet viseli)
• az általános drágaság

• a könnyűszerkezetes házak, amiknél felér egy elefánt járásával, ha valaki a felettünk lévő emeleten sétál
• a többnyire papírvékony falak, amik a gépelés hangját is hallattatni engedik
• na és persze a távolságok egyik helytől a másikig
(+1: Ne akarj kólát rendelni egyik étteremben sem, mert itt csak ’Coke’=Cola és ’Pepsi’ van.)

A másik pedig az, ami kifejezetten engem érint:
Az itteni iskolák modernsége, mintha csak a 23. századba csöppentem volna. A legtöbbjük akár egy felhőkarcoló, a belsejüket pedig szavakkal le sem lehet igazán írni. Az oktatási rendszer ég és föld a két ország között: itt nincsenek zh-k, házi annyi van, amennyit egy első osztályos kapna nálunk,és még ők kérnek elnézést, hogyha néha adnak, még azt is hozzáteszik, hogy megértik, ha nem mindig tudják megcsinálni stb… Ez azért is furcsa, mert a diákok időbeosztása és órarendje köszönőviszonyban sincs az otthoniakkal.

Itt a nebulóknak összese három tárgyat kell tanulniuk félévenként, ami úgy néz ki, hogy általában csak két napot járnak iskolába az ötből, de az sem úgy néz ki mint nálunk, hogy a 15 különböző tárgyunkkal reggel 8-tól este 8-ig a padban ülünk, hanem szépen bemennek legkorábban délelőtt 9-re (merthogy előbb nincs tanítás) vagy délre vagy késő délutánra, és maximum három kerek órát töltenek az iskola falai között. A jegyek nagy részét prezentációra kapják, nem stresszelik őket vizsgával, a kollokvium, szigorlat ezen a helyen ismeretlen fogalom. Ha ne adj’ isten mégis vizsgára kerülne sor, arra ott van a 1,5-2 hetes!!!vizsgaidőszak, ami nálunk majdnem 2 hónap.

Itt nem játszadoznak/dobálóznak 0,1 és 2 kreditekkel tárgyanként, egy tantárgy 20 kreditet ér, aminek a megkapásához a diákoknak negyedannyi erőfeszítést sem kell tenniük, mint nekünk Magyarországon az 1 kreditért. Ami pedig a legjobban tetszik az angol rendszerben, az a gyakorlatiasság, és hogy kizárólag az életben és választott szakmában szükséges tananyagra korlátozódik az oktatás. A tanárok pedig minden óra után szóban és levélben is megköszönik a jelenlétet, és azt is, hogy ennyire érdeklődőek voltunk az órán (még ha ez nem is feltétlen volt igaz), küldik a tananyagot, ötleteket, támpilléreket adnak a beadandókhoz (valamikor majdnem ugyanaz az órai feladat, mint a jövőbeli önállóan megoldandó feladat)

Ez a heti beosztás azért is jó nekem, mert az 50 akárhány Erasmusos közül én vagyok az egyetlen, akinek az itthoni egyetemmel is ugyanúgy kell foglalkoznia mintha csak ott lennék, beleértve a vizsgázást és a beadandókat. Ha úgy nézzük, két iskolába járok egyszerre. Mi több, itt kinn sport aktivátor is vagyok, ami azt jelenti, hogy hetente minimum 3 órát kell dolgoznom: fitnesz órákat tartani plusz felügyelni, azokról képeket készíteni, majd felrakni őket a közösségi oldalakra egyfajta reklámként, beszélni az embereknek a különböző sportolási lehetősségekről, szórólapokat osztogatni,miegymás…

Én a cheerleaderkedésért(a pom-pomok, tudjátok), a DanceFusion-ért és a PoleDance-ért (nem a „hagyományos” rúdtáncért) vagyok felelős, szóval egyáltalán nincs időm unatkozni. Ki tudnék ugrani a bőrömből, ha arra gondolok, hogy a sportcentrum órarendjében szereplő táncórájának vagyok a vezetője.

Szakmailag milyen plusz adhatnak a külföldön töltött hónapok?
Úgy gondolom, rengeteget adhat szakmailag ez a szemeszter, hiszen telis-tele vagyok lehetőségekkel. A CriticalIssues in TESOL tanáromtól már az első héten felkérést kaptam, hogy a félév vége felé közeledve tartsak a csoporttársaimnak magyar nyelvórát. Ez a tárgynak a nem angol anyanyelvűek angol nyelvtanításának módszereivel, technikáival, megközelítésmódjaival foglalkozik.Mi több, nagy hangsúlyt fektet a tanulási szükségletek elemzésére, és az egyik fő célja az, hogy képesek legyünk megtartani egy angolórát.

A University of Salford megújítja a honlapját, aminek kapcsán megkerestek, hogy szeretnék, ha 2-3 iskolai „képviselő” (mint Magyarországon a HÖK) mellett én lennék a honlap arca.
A sport aktivátori szerepköröm végett még jobban beleláthatok a finesztermek világába, ami roppant jól fog jönni, ha egyszer majd részmunkaidőben egy edzőteremben szeretnék dolgozni, de a legnagyobb előnyt meglátásom szerint a saját hip-hop órából tudom kovácsolni.

Az egyik tárgyam a British TV Drama, ezáltal a BBC-vel is közvetlen kapcsolatban vagyok az oktató révén, ráadásul a BBC épületei (igen, három is van) mellett helyezkedik el a média kampusz.
Otthoni tanáraim biztatására az itt megszerzett tapasztalatokból OTDK munkát szeretnék készíteni, aminek a témája az angol és magyar oktatási rendszerben lévő különbségek lesz, kitérve az egyes módszerek hatékonysági fokára.

Legfőbb vágyam pedig az, hogy jövő nyáron eljussak az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Camp Leaders diákmunkájának keretében gyermekfelügyelő és különböző foglalkozásokat vezető személy leszek. A tábor végeztével pedig lehetőségem lesz bejárni egész Amerikát, beleértve Hawaii-t is. Nem mellesleg, a kint folytatott nyári tevékenység megfeleltethető lesz az egyetemi közösségi gyakorlatomnak.

Emberileg?
Már most sokkal elfogadóbb lettem. A megérkeztem előtt eléggé előítéletes voltam a nem fehérekkel szemben, és itt nem csak a bőrszínre gondolok, hanem a származásra is. Ennek a gondolkodásmódnak a kialakulásában, nagyban hozzájárult a média, akik naphosszat a terrortámadásokról és azok felelőseiről nyilatkoztak.

Egy csoportban vagyok afrikaiakkal, irakiakkal, bangladesiekkel, és körülbelül mindenkivel, akitől a magyar emberek tartanak. Első alkalommal bennem is ott volt a félsz, de ma már ugyanúgy közeledem feléjük, mintha csak az otthoni barátaim lennének. Be kell vallanom: sokkal aranyosabbak, mint sok fehér társuk!! Persze kivételek mindenhol vannak, de egyelőre ezt tapasztaltam.
Az emberek különcnemi beállítottságát is meg tanultam kezelni és elfogadni. Itt nem közösítik ki a nem heteroszexuálisokat, ugyanúgy tekintenek a saját nemükhöz vonzódókra és a transzneműekre, mintha csak „normálisak” lennének, sőt külön ünnepek, városnegyedek, klubok stb.-k vannak nekik kialakítva.

Az intézmény munkatársai pedig szivárványszínű nyakba akasztókkal járkálnak az iskola egész területén. Itt teljesen más az életfelfogás és az értékrendszer…