Az október végi budapesti forradalmat követő események rendkívüli helyzetbe hozták Selmecbányát. A Károlyi-kormány politikája és az előre nyomuló cseh csapatok kétségtelenné tették, hogy a városnak fel kell készülnie a közelgő megszállásra, a főiskola esetleges menekülésére. Mind a város, mind a főiskola vezetése kinyilvánította, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni. Új bejegyzésünkben 1918 novemberének eseményeit foglaljuk össze.

Az 1918. októberi forradalom utóéletéhez tartozik, hogy új hatalmi szervek jöttek létre az országban. A budapesti eseményekhez hasonlóan vidéken is megalakultak a nemzeti tanácsok. Mellettük a katonatanácsok megalakulása is lezajlott, többnyire frontról visszatérő katonák vezetésével. A közrend fenntartására polgárőrségek és nemzetőrségek szerveződtek. Utóbbi testületek státuszát a hadügyminiszter november közepén szilárdította meg, országos hálózattá szervezésük azonban lassan haladt. A Károlyi-kormány pacifista programmal került hatalomra és a győztes antanthatalmakkal sem vállalta az összetűzést. IV. Károly király lemondása, a cseh, román és szerb haderők újabb és újabb területfoglalásai azonban új helyzetet teremtettek. 1918. november 16-án Budapesten kikiáltották a Magyar Népköztársaságot.

1918 késő őszén a területi egység megtartása érdekében, szlovák és cseh politikusokkal folytatott különböző szintű tárgyalások biztató részeredményekkel kecsegtettek, ám végül az Eduard Beneš vezette cseh kormány és az antant képviselőinek közbeavatkozása révén másképpen alakult Felvidék sorsa. 1918. december 3-án Vix alezredes, az antanthatalmak budapesti katonai missziójának vezetője jegyzékben követelte a magyar kormánytól a Felvidék kiürítését és átadását Csehszlovákiának. 1918. december 21-én pedig sor került a Pichon-féle demarkációs vonal meghúzására Magyarország és Szlovákia között. A nagyjából a későbbi Csehszlovákia határaival megegyező, kijelölt terület csehek által történő katonai megszállása január 20-ára fejeződött be.

Selmecbányára a budapesti forradalom híre először távirati úton érkezett. A nem magyar ajkú nemzetiségi többséggel rendelkező területeken fekvő, más városokhoz hasonlóan Selmecbánya is a Magyarországhoz tartozást választotta. A város képviselői többször jártak vezető kormánytisztviselőknél abban az ügyben, hogy magyar fennhatóság alatt kívánnak maradni. A Bányászati és Erdészeti Főiskola tanácsa is kifejezte hasonló szándékát, nem beszélve a diákság hazafias megnyilvánulásairól.

A budapesti példa nyomán megalakult helyi magyar nemzeti tanács elnökévé a főiskolai rektorát, Réz Gézát választották. 1918. november 2-án a Főiskola hallgatósága hűséget esküdött a Nemzeti Tanácsnak és polgárőrséget szervezett. Az ifjúság katonai parancsnokává Szikorszky Zoltán tartalékos tüzérfőhadnagyot, a főiskola vaskohómérnök hallgatóját választották meg. A vezetésével működő rendfenntartó erő meghatározó szerepet játszott a következő időszakban.

A hatalmi szervezet átalakulása mellett a főiskola sorsát nagyban befolyásolta a november elején megerősödő cseh-szlovák nemzeti mozgalom. A cseh csapatok átlépték a történelmi magyar határokat és a stratégiai pontok elfoglalására törekedtek. Az előrenyomuló csapatok csak szórványos ellenállással találkoztak, a budapesti kormány pacifista politikája miatt a magyar csapatok ritkán vállalták az összetűzést.

A polgárőrségnek köszönhetően Selmecbányán nem tört ki forradalom, de a város környékén előfordultak erőszakos események, amelyek a rendfenntartók beavatkozását követelték meg. 1918. november 7-én Nagysápon Baumerth Károly erdőmérnök-hallgatót, rendfenntartó nemzetőrt bántalmazták, aki belehalt sérüléseibe. Hurtay György és Zsámbor Pál főiskolai hallgatók pedig Korponánál sebesültek meg.

1918. november 10-én a cseh csapatok határátlépésének hírére a hallgatók tíz tagú katonatanácsot alakítottak. Mivel fennállt a katonai megszállás veszélye, a Rektori Hivatal felhívást intézett a tanszékekhez a főiskolai értékes tárgyak biztonsága érdekében, és a felettes szervekhez fordult az előadások szüneteltetését kérve. A Pénzügyminisztérium jóváhagyta az előadások berekesztését és egyben felhatalmazást adott a legértékesebb tárgyak és iratok megmentéséhez szükséges eljárásra.

Miközben a tanári kar a költözés elrendelésének hivatalos megerősítésére várt, a cseh csapatok újabb előre törésének hírére a hallgatói katonatanács november 20-a körül megkezdte a főiskolai felszerelések becsomagolását, előkészítését egy esetleges menekülésre. A diákság módszeresen leltározva csomagolni kezdte a Főiskola berendezéseit, műszereit, gyűjteményeit. Az elkészült ládákat folyamatosan vonatokkal szállították Budapestre.

1918. november 24-én a Földmívelésügyi Minisztérium bizalmas ügyiratot küldött a rektornak: a kormányra való hivatkozással felszólítják az összes közalkalmazottat, hogy maradjanak hivatali helyükön, működjenek együtt a cseh-szlovák-román nemzeti tanácsokkal. Az államvagyont igyekezzenek megmenteni. 1918. november 26-én főiskolai tanácsülésen ismét elhatározták az előadások rendkívüli szüneteltetését december 1-jéig, ezúttal a továbbra is dühöngő spanyolnátha-járvány miatt. (http://sopronselmec100.uni-sopron.hu/a-foiskola-helyzete-az-oszirozsas-forradalom-utan)