A Strand fesztivál eddig is olyan volt, mint egy monstre vízparti nyárzáró házibuli, idén meg egyenesen úgy sikerült összerakni a line-upot, mintha az lenne a feladat, hogy minél rövidebb idő alatt gyorstalpalót adhasson az oda tévedőnek arról, mit is hallgat manapság a magyar alter fiatalság: kis túlzással az összes magyar fesztiválzenekar fellép, mellettük a felfedezésre váró új generáció tartja frissen a kellően nyitott közönség érdeklődését, a külföldi meghívottak meg pont vannak annyian és annyifélék, hogy legyen az egyszeri fesztiválozónak lamentálni valója a választás kényszere felett.

Mert például az, hogy a Wellhello mint a magyar poppiac nagyjából legnépszerűbb vállalkozása egy időben lép fel a hollandok egyik nemzeti kincsével, Caro Emeralddal, komoly választási kényszer elé állítja a tisztelt publikumot.

Rajta kívül a másik zenei gourmet-élményt Jamie Woon fellépése jelenti: a brit énekes-dalszerzőt eleddig egyszer lehetett elcsípni hazánkban, idén áprilisban, ám úgy tűnik, a zenész és a magyar közönség jól kijön egymással, ugyanis alig pár hónappal később megint itt az esély, hogy kiderítsük, élőben is olyan briliánsan énekel-e, mint felvételről.

Ha itt mégsem sikerülne elcsípni kellő mennyiségű párás lánytekintetet, ugyanazon a napon, ugyanazon a színpadnál még két további banda koncertje alatt is lehet próbálkozni, Odell után ugyanis a Vad Fruttik zenél majd, utánuk pedig az élre vasalt eleganciájú világfájdalom zenei nagykövetei, a Hurts áll színpadra, fekete csipkeruhás táncosok például gyaníthatóan színesítik majd a látványt.

Anna and the Barbies, Punnany Massif, Quimby, 30Y, Fish!, Intim Torna Illegál, Hiperkarma, Halott Pénz, Ivan and the Parazol, Brains, Mary Popkids, Szabó Balázs, Supernem, Irie Maffia, Kiscsillag, Péterfy Bori – és még seregnyi zenekar az ismert, a kevésbé ismert és a kuriózum kategóriából.